(Juglans regia L.)
A diófa Közép-Ázsiából származik, és mára már mindenhol elterjedt. Világszerte 21 faját tartják nyilván.

Nevének eredete: „Juglans a Jovis glans”, azaz „Jupiter makkja” – átvitt értelemben, istennek való termés.
A Kárpát-medencében a közönséges dión kívül megtalálható még a fekete dió is (parkfa).
Gyógyászati célra a növény levelét, termésének külső húsos burkát (diókopács), és a népi gyógyászatban a csonthéjon belül a terméseket elválasztó, éretlenül nagyon keserű hártyát hasznosítják. A levelet csak a fáról szabad szedni, és a szép egészséges levelet kell gyűjteni a száráról lefosztva.
Gyűjtési ideje: június-augusztus.

A levéldrog naftokinon származékokat (juglont), cserzőanyagokat (ellágsav-származékokat), flavonoidokat, illóolajat tartalmaz.

A diólevélből főtt tea jó gyomor és bélhurut ellen, vértisztító és gyulladás csökkentő hatása is van.

A fürdővízbe keverve használták görvélykór, angolkór, csontszú, csontritkulás, gennyes körömgyulladás ellen.

A zöld dió levelével történő lemosás használható tejkiütés, fejkoszmó, rüh, pattanás, gennyes kiütés, lábizzadás, fehér folyás, fejtetvesség, hajhullás esetén.

Szájpenész, fogínygyulladás, torokgyulladás és a gége megbetegedésekor a leveléből készült teával való öblögetés segít a tünetek megszüntetésében.

Szent Iván előtt, tehát június közepén szedett zöld diónak nem csontos a héja, ebből esszencia készíthető ami elősegíti a máj, a gyomor és a belek normális működését. Csökkenti a trombózis képződést.

Likőriparban is feldolgozzák.

Teakészítés: 2 teáskanál apróra vágott levéldarabot ¼ liter vízben fel kell forralni és 3-5 perc állás után leszűrni.

Fa.lap.hu | Nevezetesfák.hu