Az egyetem befejezése után úgy mint kollégáim elkezdtem foglalkozni többféle kerttel, tájépítészettel, parkok és magánkertek építésével.

Ahogy mélyebbre merültem a tájépítészet tudományában, egyre több kérdés merült fel bennem, amire tapasztalataim útján illetve a szakirodalomban kerestem a választ. A kerttervezés pont az a műfaja a szakmámnak, amikor olyat tehetek, amivel közvetlen hatással lehetek a kertben élők-járók életére. Ez egyrészt nagyon szép feladat, másrészt nagy felelősség.  Nem mindegy hogy egy fát, növényt hova ültetünk, a kert melyik részébe, és milyen összefüggésbe helyezzük a többi élőlényt. A legfontosabb hogy úgy kezeljük a kertet mint egészt és mint részletet is, mint egy élőlényt, ami hozzánk hasonló és velünk ugyanolyan viszonyban van mint két ember között létrejövő kapcsolat.

A növények is éreznek, csak nem tudják nekünk megmondani, de jelzéseikből észrevehető ha jól érzik magukat, ha jól bánunk velük, és ennek az ellenétét is, ha rossz körülmények között élnek.



Az jelentett változást a munkám során, amikor világossá vált számomra, hogy egy kert megalkotása nemcsak abban nyilvánul meg, hogy szépen megtervezzük, hanem hogy ezt úgy tesszük, hogy a használója szimbiózisban, egymásra kölcsönhatással élve szinte azonos jogokkal felszerelve létezik.